Ez a szelídség-téma kicsit megrezgette az állóvizet. Viszonylag sokan hisszük azt, hogy szelíd bárányok vagyunk, pedig valójában buta birkák. Engedjük, hogy a határainkon átnyomuljanak, azután szenvedünk tőle, később meg tőlünk a környezetünk, miközben azt hisszük, hogy Isten nevében szelídek vagyunk. Vagy gyávák. Szorongunk, és próbáljuk teljesíteni, amit nem is vár tőlünk az ég.

A szelídség nem ránk parancsolt, nehezen teljesíthető kényszer, hanem eszköz a világban való boldoguláshoz. Nem mindent tűr, hanem tudja, hogy kihez tartozik, hova tart, és ebből a távlatból tudja nézni a konfliktusokat.

A MARADÁS ZSOLTÁRAI