Amikor négy gyerek nyúzta itt a lakást, nem volt ilyen por, mint most.

Valószínűleg mindig mozgásban voltak, kavarták a port, rohangáltak, lepotyogtak a lépcsőről, meg kiabáltak, énekeltek, tiltakoztak, és a levegő állandóan rezgett.

Most a por szépen leülepedik, és emléktárgyakra meg porfogókra száll.

Kéne egy vitrin, belógó csipketerítővel, ami már elefántcsontszínűre öregedett, és szétmállik, ha csak hozzáérnek. 

Én mindent szépen muzeálisra vennék, de Ádám szeret gondoskodni róla, hogy átmenetinek érezzem a környezetet, különös vonzódása van a papírdobozokhoz, és a csavarhúzók minden felületen felbukkanhatnak. Nem tartjuk tiszteletben egymás tárgyait, vagyis a porréteg alatt dúl a csata maradásról és diszkvalifikálásról. 

Furcsa ez a légkör. Béke és hiábavalóság.