Olvasom egy négy gyermekes erdélyi anyuka blogját, ez az én reményem, hogy ne gyűlöljem tovább ezt a tájat, a hegyeit, a levegőjét, az irodalmát... feldolgozatlan magánéleti elakadás miatt. És kitaláltam, hogy interjúzom vele a Képmás színeiben. Csodálatos életet élnek "Bodzafordulótól 50 km-re", túrázva, kézműveskedve, a csend iránti érzékkel, alkotva és együtt. 

Megragadom a lehetőséget, hogy az öröm és a csodálat kimossa belőlem ezt a méltatlan haragot.

Ádám szereti idézni: "kevés szóval is megjárja a beszéd" . Ki mondta? Tamási Áron. Ja? Akkor tőlem lehet szép, lehet bölcs, de meg se hallom, nem engedem, hogy elérjen.

Nem lenne jobb már kilélegezni ezeket?