Imacsoporton nyúztuk egy kicsit a "megszállott asszony" témáját. Nem jó érzések fognak el, amikor mentális betegségre a Biblia ezt a kifejezést használja. Anyukám jut eszembe, és az, hogy nem engedte be a gonoszságot, hanem mindig küzdött ellene, hogy ne legyen az. Igyekezett fegyelmezetten viselni, hogy az idegrendszere csődöt mondott, bár néha fellázadt, és elhagyta a gyógyszereit.
A szörnyű emlékek most más formában jöttek elő. Vajon én mennyire voltam támogató, mennyire csak a saját félelmemet dédelgettem? Amikor megbocsátásról kezdtünk beszélni, hirtelen nem találtam magamban, hogy mit is kéne megbocsátanom... Mindig szeretett, óvott, és még az első munkahelyemet is ő találta.
Én nagyon elzárkózó voltam az utolsó években. Én viselkedtem úgy, mintha megszállott lett volna. Egy fiatal lány még annyira csak magával van elfoglalva... nekem kellene megbocsátania.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése