Az Örkény Színház társalgójában ültem, és próbáltam dédanyám verséből egy közöset írni.

"apró kis manók törtek fel kacajban,

elkapván egy nímpha aranyos haját"

- írja könyvében.

Akkor bemondta a hangosbemondó: Mezei Andreát kérjük a színpadra!

Bámultam ezt a bőröndöt (talán a Godot-ra várva díszlete volt), azután lementem a színpadra, és lelki segélyezni tanítottam a színészeket.

Ketten eljátszottak Ádámot és engem, amikor felhívta miattam a lelki segélyt. Színház az egész világom.

Ők voltak mi: