Vajon mennyi vágyat érez egy már kiröpült gyerek az anyja után?
Mikor vagyok kevés, és mikor sok?
Húsz se voltam, amikor meghaltak a szüleim, ami számomra a szabadságot jelentette.
Anyósomék a minta, őket lesem.

Éjszakás vagyok, csodálatos ez a sötét és néma villa, benne egyedül, egészen reggel hatig, semmi decibel, semmi vizus - mintha narkós lennék, aki hozzájutott az adagjához. Része vagyok az áldott és hőn szeretett emberiségnek, csak olyan jó ezt emberek nélkül megélni. Antiszociális munkás - és költő, elefántcsonttorony munkaidővel elszámolva.

Azt álmodtam, Villő babár vár, és nekem kell vele GYED-re menni. Igyekeztem belelkesedni, de savanyú volt a szőlő.

 A temetés után elgondolkoztunk néhány dolgon, élet-halál, miegymás. Egyszer Mogyoródon jártam, és több száz ember tódult ki a kicsi temetőből. Megkérdeztem erről egy helybélit, és kiderült, hogy egy tanártól búcsúztak, és én egész délután hallgatag voltam. Lehettek vagy háromszázan.

Én valószínűleg addigra elérem, amiért folyton kepesztek, néma csend és sötét lesz, és Ádám majd hazavisz a kert végébe, távol a kutyaugatástól.