"Nem szeretem az embereket, s vágyom utánuk. Rögtön unom őket, s magányosan nem bírok élni. Nálam mindent az írás pótol. S számomra minden és mindenki írásanyag. Csak addig érdekel, míg figyelem, azután utálom. Az írás kedvéért képes vagyok kedvesnek, szépnek, vidámnak látni az embereket -- ha már nem bírok dolgozni, otthagyom és unom. Nemcsak közönyös, de terhemre van, ellenszenves.... Mi az ördögöt csináljak, ma eleget dogoztam... "

Móricz Zsigmond naplójából