Az évnek ebben a szakaszában a World Press Photo kiállítás képeihez írhatunk szöveget. Ebben a képben a hálószobai kellékek és a sivatagi háttér kontrasztja fogott meg, és a versben az ember térfoglalását jelenítem meg a teremtésben. Bár a kép egy kiszolgáltatott asszonyt ábrázol, én az emberi arroganciát írtam meg, átszűrve a képet a saját személyiségemen.
ADJUK MEG A MÓDJÁT
WORLD PRESS PHOTO |
Vers, WORLD PRESS PHOTO
Ne érd be kevesebbel, mint a földkerekség:
e táj nem az alku helye!
Ha kedved támad,
tedd hálószobáddá a sivatagot,
posztered legyen a lemenő Nap,
hullámos homokot teríts le szőnyegként,
antik csillároddá váljon a Hold!
Keretezd be a felhőket,
és aggasd a kék háttér elé!
Bútorod alakítsd napfényállóvá,
kanapéd mellett álljon alacsony asztalka,
melyre magazinjaidat
és esernyős koktélod teszed!
Kis praktikával a határ
kinn és benn között elmosható:
legyen a bolygó otthonod,
a világmindenség dekorációd,
a falak hiánya maga a határtalanság!
Légy földközeli, de ne földhözragadt,
hosszabbíts meg házad a világgal!
Ne nyűglődj azon, hogy nincs már ház!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése