Olyan jó úgy házasnak lenni, hogy nem versengünk, és nem akar valamelyikünk győzni a másik felett. 

Olyan jó védettségnek megélni ezt, és nem valami ringnek, amibe minden nap be kell menni (átbújni a kötél alatt), és ahol többnyire nem magamat dobom be, hanem a törülközőt.

Lám, lám, lehetne ez tisztán öröm is, és nem csak feladat. Ahol dicséretet kapok és megerősítést.

Nem kritikát és támadást. 

Ez a kis selyemakác fog akkorára nőni, hogy még a fűzfát is lehagyja...

Nem bosszúból, hanem mert így szép. Mert minden veszteség után még nagyobbra kell nőni.