Ez az egész szomszédvita olyan, mint az édenből való kiűzetés, jön a kígyó és azt mondja, hogy vágjuk ki ezt a fát, és azután arra jöttem haza Lucától, hogy a fa lombjai a saját lába előtt hevernek, és a nyomorult napelem ott győzedelmeskedik a csupasz hullámpalán, amire már nem bókolnak a lágy fűzfaágak. 

Amikor haladok előre a konfliktuskezelésben, és próbálok problémamegoldó lenni és nem menekülni meg bezárkózni, akkor is arra jutok, hogy préda lettem a ragadozók karmában. Mert Zsófi barátnőm szerint csak a prédaállatok titkolják a betegséget, mert ha látszódna rajtuk a hiba, akkor őket szúrnák ki.

Zsófi szerint én született prédaállat vagyok.

A fűzfa alá ültettünk tavaly két selyemakácot, amik most ott növekednek szeretetben. Mikor Ábel még kicsi volt, tele rakta a kertet a játszótérről hozott gesztenyékkel, és kettő azóta kihajtott, és két méter magasra nőttek, jövőre már jócskán túlnőnek a kerítésen. Rengeteg prédamadár találhat majd az ágak között menedékre. Ha meg elkapják őket - ugyanabba a mennybe jutnak. Mint a ragadozók. 

Teszi mindenki, amire képes.