Éjszakás vagyok, már becibáltam a matracot a dolgozószobámba. Tizenhat fok van itt, és a bútorok a gyerekek után leszakadt holmik. A falon Falánkról, a zsiráfról készített temperarajz, a sárga falfesték alatt a kék, a plafonon a bolygók, amit Virág nem fejezett be, a Saturnusnak nincs karikája. Egy-két dolgot máshová raktam, és kialakult egy kis kuckó a babaszoba körül, mintha mindjárt megjelenne itt egy gyerek, aki tologatja a fonott babakocsit. Mintha kis megszakítás után minden folytatódna tovább.
A hidegben minden másképp látszik, élesebbek a kontrasztok, és valahogy veszélyérzete van az embernek. Gondolkodom ezen az éven, mint adventben mindenki. Pár évig volt itt egy menedék, de most utolért a hidegség és bizonytalanság, és szokás szerint nem a továbblépésen, hanem a bezárkózáson gondolkodom, még akkor is, ha a menedék hideg és a falai kopottak.
TÖBB SZÁLON FUTOK
[A 21. SZÁZAD FORGATÓKÖNYVEI]
„A mutáció az evolúciós üzenet szerzője, a természetes szelekció pedig a DNS-nyelven írt szöveg szerkesztője”
Rédei P. György
Az egymásutániság minden eszközöm.
Mint kegytárgy készítője a szentolvasót,
fűzöm egymás után színes gyöngyeim
– betűk, karakterek, töréspontok, közök –,
a véges számú elemből
újra és újra kódolom magam,
egyetlen témám változataivá foszlom.
Idézek. Odázok. Időzöm. Ádázok?
Lélek és allélek dolga az egész.
Mutációimból majd megél odakinn,
amit az Ismeretlen Szerkesztő élni hagy.
Azután elölről újra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése