Kisgyerekként voltam egy esküvőn, ahol a lelkész lánya volt a menyasszony, és a lelkész adta össze őket. Olyan volt a ház, hogy körbe lehetett járni, és egész délután csak szaladgáltunk a többi gyerekkel, akiket nem is ismertem. Boldoggá tett minket az, hogy mindig ugyanoda érkezünk, pedig közben haladtunk.

Sokszor eszembe jut az a délután, amikor teperek valami célért.