Sok interjúötlet áll sorban, és szembesültem azzal a kérdéssel, hogy mindenféle anyagok és életek mennek át a kezemen, és mennyire van nálam biztonságban a valaki szívének oly kedves történet? Empatikus vagyok? Vigyázok rá? Alázattal vagyok? Minden oldalról megvizsgálom? Mindig megvan a háttere? Nálam biztonságban van? Védem az interjúalanyaimat?

Itt voltak a gyerekek, és csodálatos délután volt velük, már van egy vejem is, meg egy komolynak tűnő férfi Villlő oldalán. Mindegyik elemében van, erősek, boldogok. Elmeséltem nekik, hogy ha rémálmodok, abban mindig Ábelért jön egy fehér autó... És rájöttem, hogy mennyi olvasata és értelmezése van ennek a mondatnak a többi gyerekem oldaláról.

- Ja, Ábelről rémálmodsz, Boróka a jelszavad... - szerinted mennyire jó ezt hallani?

Ha ülök interjúk, véleménycikkek és versek sorai között, néha arra gondolok, hogy a legtöbb, amivel megajándékozhatom a világot, a kedves, békés csönd. 

Na de milyen hosszú legyen? Tízsoros, vagy elég öt?