Az első interjú velem:

Sok különleges történettel találkoztam már életem folyamán, de olyannal igen kevésszer, mely olyan érzékeny témákat érint, amelyek napjainkban is kiemelkedőek, de sajnos ritkán olvashatunk róluk. Idei évem egyik legmeghatározóbb köteteként tartom számon Csongor Andrea – Mozaik című kisregényét. Számos kérdés merült fel bennem a könyv befejezése után, melyekről egy interjú keretén belül megkérdeztem az írónőt. A regényről és más érdekességekről olvashattok most! Kezdjünk is hozzá!

 

1.       Először is köszönöm, hogy elfogadta a felkérésemet. Kérem, mutatkozzon be a kedves olvasóknak pár mondatban! Hogyan vált Önből író? 

Én köszönöm, a figyelem egy nagyon drága kincs! Pszichopedagógia szakon végeztem a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán, és jártam az ELTE magyar szakára négy évig. Első házasságomból négy gyermekem született, csak azután kezdtem írni, hogy a legkisebb is elkezdte az óvodát. Én első sorban inkább költőként tudok megszólalni, publikálok a Liget online irodalmi újságban, a Litera-túrá-ban, és más lapokban is. Talán egy kicsit türelmetlen vagyok a prózához, ami amolyan „hosszúlépés”, szemben a verssel, ami tömény konyak… De most olyan mondanivalóm volt, ami prózai formát kívánt.

2.       Úgy tudom, hogy 2014 óta publikál verseket és megjelent két regénye is. Hogy egyeztethető össze ez a két eltérő terület egymással az alkotásban? Melyik műfajban szeret inkább írni?

A témától függ, vagyis attól, hogy milyen formát kíván a tartalom. Versben is, prózában is szeretek a formával játszani, de kizárólag akkor, ha a dramaturgia megkívánja. Van olyan versem, ami sztereó-ban szól, vagy szövegbuborékokban, a legutóbbi egy tárgylemez alatti szövetminta. Valéria miatt című regényem háromszor rugaszkodik neki a folytatásnak, amit attól függően más és más, hogy az első fejezet milyen szavakkal ér véget.

3.       A Mozaik című könyve egy második házasság apró-cseprő „problémáiról” mesél. Különlegessége elsődlegesen abban rejlik, hogy a két házasulandó félnek különböző korosztályú gyermekei vannak, így a „kis” család már nem is olyan hétköznapivá válik az olvasó szemében. A kilenctagú família bizony nem kis feladat elé néz, hiszen a szürke hétköznapokban is meg kell találniuk az egymáshoz vezető utat. A két szülőnél ez könnyedebbnek bizonyul, de a hét gyermek már egészen más tészta. Ráadásul a két félnek nem csak a gyermekek összecsiszolódásával kell megküzdeniük, hanem a társadalmi presszióval is, mely két eltérő etnikumú ember együttélésére próbál nyomást gyakorolni. Ebből főleg akkor van konfliktus, mikor különböző hétköznapi helyzetekben idegen emberektől különböző appercepció érkezik.  Már önmagukban is súlyosak a témakörök, hiszen az elvált szülői szerepe, egy mostoha beilleszkedése, a gyermekek összeszokása és az eltérő háttérrel rendelkező személyek házassága sem szokványos, sőt kimondottan tabunak számító területek. Tudatosan választotta ki ezeket a témaköröket? Hogyan született meg a regénye és milyen forrásokból merítkezett írás előtt?

Szerintem aki olvasta, nem lepődik meg, ha azt mondom, ennyire bennfentes könyvet csak az tud írni, akinek saját élménye is van. A könyv alkotása alatt rengeteget olvastam erről, és gondolkodtam róla, majd az írás alatt értelmeztem az engem ért hatásokat, feldolgoztam… Második házasságban élek, a valóságban nekem és a páromnak kilenc gyermekünk van… Mivel párom cigány származású, a vegyes házasság témája is adott volt. A cigány kultúra felé nagy kitekintést nyertem ebből a kapcsolatból, rengeteg versemben megjelenik, és első regényem témája is a cigány mese körül forog. Címe – Istennel hagylak benneteket – egy gyönyörű cigány elköszönési forma.

4.       Manapság a túlnyomó részt – valamilyen oknál fogva -, szinte csak diszfunkcionálisnak nevezhető családi szerkezetekkel találkozunk. Ön szerint miért vannak egyfajta válságban sok család és mi segíthetne egy jobb vagy kiegyensúlyozottabb közösség kialakításában?

Páromtól tanultam azt a szót, hogy „odaszánás”. A regényben az ő figurája elég tanítós, merev, „Frigyeses”, valójában ő ennél sokkal spontánabb ember, de annyi igaz, hogy ha nem is vagyok biztos benne, hol lesz két óra múlva, tudom, hogy hol lesz húsz év múlva. Mellettem.

A mozaik házasságokkal kapcsolatban az lett a meglátásom, hogy sokkal jobban rá kéne erre készülni, mint ahogy mi csináltuk. Csak összeengedtük a gyerekeket, és azt gondoltuk, majd menetközben alakulnak a szabályok. Azt gondoltuk, hogy ők is motiváltak lesznek abban, hogy ez működjön. Ma már azon a véleményen vagyok, hogy kimunkált határokat és szabályokat kellett volna nagyon összezárva képviselnünk.

5.       Regényének nincs tipikus szerkezete, számomra kötetlen és szabadon áramló volt. Miért ezt a stílust választotta és milyen szándékkal írta így a könyvét?

A mozaikosság megjelenik a témában, a címben, és a szerkezetben is. Apró részekből, különböző műfajokból áll össze a teljes kép, így a stílus visszaadja a mondanivalót. Azon kívül izgalmas kísérletezés irodalmi műfajt csinálni olyan hétköznapi írásbeli alkotásokból, mint egy bevásárló lista, vagy intő.

A kötetlenség és áramlás csak látszat, mint a légtornászoknál, akik úgy tűnik, hogy szárnyalnak a levegőben. Valójában komoly tervezési munka van benne, és halad a regény egy lelki úton, melyen a házaspár kénytelen a gyerekkoráig visszamenni, hogy a sérüléseikre, és erre épülő veszteségorientált viselkedéseikre választ kapjanak.

6.       A hét egy szimbolikus szám. Mennyire volt tudatos pont ennyi gyermeket beemelni a történetébe? Van-e valami rejtett szerepe a számmisztikának a történetben?

A gyerekeket illetően csak annyi volt az írói szándék, hogy sokan legyenek, de ne annyian, mint a valóságban, és ne legyenek felismerhető karakterek, inkább tipikus gyermeki viselkedésmódok. Viszont a nevekben van tervezés, a férfi oldalról mindenkinek F-fel kezdődik a neve, a női oldalról N-nel. Szerettem volna így is láttatni, hogy két teljesen különböző szokásokkal, működési móddal, genetikával, ízlésvilággal rendelkező fészekaljról van szó.

7.       Van olyan karaktere, akivel könnyebben azonosult? Amennyiben igen, miért érezte így?

Van egy rész arról, hogy a gyerek azt a nőt, akit a férje csinos, érzékeny, aktív nőnek lát, gyerekszemmel egy undok, ellenszenves, uralkodni vágyó kövér nőnek látja. Ezzel saját elevenembe találtam.

8.       Többször is úgy gondoltam, hogy a könyve tükröt tart a mai társadalom elé. Szembeállítva a normaként „elfogadott” és tiltott nézetekkel. Tulajdonképpen egy társadalomkritikus érzés fogott el. Mennyire van alapja ezen gondolatoknak?

A család mindig leképezi kicsiben a társadalmat, kicsi színtér is elég egy társadalomkritikára. Például a Szoba c. regény szinte egyetlen szobában játszódik, mégis sokat mond a társadalomról.

9.        Térjünk vissza kicsit a személyesebb vizekre. Tervez-e más területeket is felfedezni íróként a jövőben vagy megmarad a társadalmi problémák feltárásánál?

Készül egy új regényem, amely tulajdonképpen egy lelkisegély szolgálat belső füzetének lapjaiból áll össze, szintén rávilágít sok társadalmi problémára, hiszen a peremen vergődő emberek hívásaiból áll össze. A történet viszont a segélyszolgálatos ügyelők között játszódik, ahová bekerül egy nárcisztikus személyiségzavaros segítő, és szétbomlasztja az egész szolgáltatást.

10.   Mit gondol, általánosságba véve arról, hogy szabad-e egy írónak állást foglalnia illetve véleményt nyilvánítania akkor, amikor ilyen súlyos társadalmi problémákról ír?

Szerintem annál hatékonyabb az írói-költői munka, minél áttételesebb. Én nem szeretem a direktben politizáló, vagy nagyon megmondó jellegű irodalmat. A társadalmi probléma meg tud jelenni egy bevásárló listában is, vagy szólhat egy vers a madeira mintáról, valójában mégis a rendszerben lévő lyukakról…  „Apró szóval is megjárja a beszéd” – mondja Tamási Áron. Az a vélemény, amit az olvasó az olvasási élménye után maga alakít ki, az valóban az övé is lesz.