NEKED, SZÁNOM

 

Nyolc óra alvás simítja homlokom,

százhetven gramm szénhidrátot eszem,

belső szerveim hálában átmosom,

fülemen átszűrök némi  bagatellt.

 

Hajamat lágy hullámban hordom,

sarkamra sarokpuhítót kenek,

kávé frissít, esti futás oldoz,

szemem a tájon gyönyörködtetem.

 

Feszített víztükrű béke. Önhatalom.

Hát elértem. Makulátlan vagyok.

Bőröm fal, vérem oldott oltalom.

 

Kitöltök odabenn minden hézagot.

Szerelmünk a nyűgös bonyodalom.

Feladat vagy. És szét kell hullanom.