"Szépen zengjenek hangszereitek!" Zsoltárok

Új regényt kezdtem, a munkacíme: Belső füzet. 

Egy lelkisegély szolgálat dekurzuslapjai alkotják a szöveget, melyben a segítő csapat tagjai egymással is kommunikálnak, így bepillantunk segítő és segített életébe egyaránt. A keret a járvány időszaka, amikor egy nárcisztikus személyiségzavaros férfi, aki a segítő szakmában valósítja meg a nagyzoló téveszméit, bekerül a csapatba, és pár hónap alatt szétveri a szolgálatot.

Rájöttem, hogy az Örkény Színház produkciójában Ádám nélkül vagyok, pedig ő is szociális munkás, önkénteskedik a börtönben, jó előadó, nem izgul, és humora is van. És ebben miért is nem vagyunk együtt? Írtam nekik egy beajánló levelet, de már nagyon benne vagyunk a sűrűjében, a gazdaságisuk már szerződést is írt. Augusztustól próbák, azután októbertől az előadások. Már most tudom, hogy ettől parázni fogok, én csak ötletelni akartam.

Villő megint itt van, visítanak, csipognak Borókával, Riz Ottó lefejelt egy kád vizet, és meglepődött az állagán. Jó hallani ezt a vihogást, kacagást.

Szereztem néhány játékot a Menedékháznak, de egy-kettőt visszatartottam. Lesz még itt unoka!

Ádám szervezi a templomba járást, ennek nagyon örülök, mert jó alany vagyok lelki vezetettségre, és szeretek neki tercelni. Múlt héten megpróbáltuk a körmenetet is, de az a várt nagy sétálás helyett egy síri gyászmenet volt a templom körül, és minduntalan ledöglött a templomot körülvevő négy oltárnál, ahol állandóan újrakezdődött a mise. Meglógtunk, pedig Ágiék is ott voltak, és mondták, hogy este eljegyzés lesz. 

Kiterveltük, hogy átkompozunk a Szigetre, és tartunk egy saját körmenetet, de leszakadt az eső.

Ádám azt mondta a vadiúj Reserved ruhámra, hogy otthonka. Meglévő munkája mellett hivatásos gyámként is dolgozik, úgyhogy preferált szabadidős program lesz az alvás. Ahhoz meg nem kell ruha.

A mindennapos kerti jógától gyönyörű lett a formám, barna vagyok és nyúlánk, jöhet a színpad!