KISPÉNTEK

 

Mikor messzi útról tértél végül hozzám,

kívül napok óta zuhogott az eső.

Nem kaptál karodba a küszöbön,

szétdobált ruháink nem jelezték

kanyargós utunkat a hálószobáig,

fürtjeid nem lógtak homlokodba,

melyeket azután elbájolóan suta mozdulattal

nem simítottál hátra.

Az inged másnap reggel nem ért

rajtam combközépig.

Egy lavór meleg vizet kértél,

hogy átfagyott lábad megmossam,

mindent megtaláltál nekünk a kávéfőzéshez,

és tudtad melyik székre szoktam ülni az aszalnál.

Te a mellette lévőre ültél.