"Magyarországon rengeteg a magányos ember."

Én most a magam számára (is) bevallom, ezt nem értem.

És?

Valami alapvető dologban másként élem meg a világot, mint ...

Magányos?

Akitől nem akarnak semmit, akit nem fenyegetnek, nem zsarolnak, nem követelnek, nem kell viselnie, helyrehoznia, megoldania

akit nem hagynak el, nem hagynak helyben, nem hagyják rá, nem hagyagolnak...

nem kell figyelembe vennie, megvárnia, cipelnie, meghallgatnia, bólogatni rá, megértenie, igazat adni neki, vele együtt felháborodni, a nézeteit nagynak gondolni, az énekhangját igenelni, egészségére kívánni, együtt rezegni, a gyerekkorát ismerni, a filmjeit hurrázni, követni az elvadult fantáziáját

a saját világa, tárgyai, zenéje, illatai, rendje vagy rendetlensége, saját tere veszi körbe

aki megmenekült, túlélte, kiszabadult belőle, kigyógyult, életben maradt

nem idegesít, viszolyogtat, botránkoztat meg senkit, és nem tartozik ítéletek és kritikák alá

nem magyarázkodik, szabadkozik, mentegetőzik, védekezik

csak egyfelé kell megfelelnie, az Isten felé, aki csöndes, megértő és irgalmas, nem horkol, és nem önt nyakon az elméleteivel, de nem is hallgat

Nekem túl bonyolult ez a társas-játék. Közben változnak a szabályok, és nem érdekel a nyertes díja sem. Nem akarok játszani.