Feltűnt, hogy ismerősök mennyire gyakran használják a nevemet birtokos raggal, Andreám. Andikám. A becézés, mint totális intézmény.
Nem lelem ebben örömöm, és szintén nem tetszik, ha valaki a másik nevét felülírja, akár becézés címszóval is a saját képére formálja, megjobbítja, átalakítja. Főleg, ha mint a nővérem, más nevet ad az udvarlójának, amivel azt sugallja, hogy a régi nem jó, illetve elvárásokat közvetít irányába, legyen mediterránabb, szenvedélyesebb, mittudomisén.
Ádám mindig kimondja a teljes nevem, Andrea.
Nem vagyok az övé, hanem hozzá tartozom.
Nagy különbség.

Lelki segélyes főnököm sokszor írja levélben, Andreám. És melegség tölti el a szívemet.
Magyarázat nincs.