Én azon gondolkodom, mennyire fog megváltozni a világ, mire visszatérhetünk?

Újra állandóan úton leszünk, nyomakodunk, és nyomasztjuk egymást?

Most végre van egy kis idő, hogy mint az édesanyák este, a Gazda is elpakolhasson utánunk, befoltozza a lukakat, újrarendezze a készleteket, előkészítse a holnapot.

Nekem nem kell napirendet kitalálnom, és struktúrálnom a napomat, mert nem attól leszek stresszes, hogy végre megállhattam egy kicsit, hanem inkább az érdekel, hogy mintha mi se történt volna, folytatjuk-e majd ugyanott, ahol abbahagyatta velünk?

De maradok a saját életemnél. Betartom a Maradjitthon!-t. Számomra akkor jön el a valódi nehézség, amikor majd azt mondják: Menjvisszaavilágba!