- Meddig tart egy örihari? - kérdeztem Ádámot.
- Nálam negyedóráig. Ha nagyon súlyos, fél óra.
Elgondolkodott.
- Nekünk nincs időnk öriharira. Húsz évesen még napokig tartott volna.

Mégis kibumlizott ide a főnököm, és kihozta a benti gépemet. Azután kiderült, hogy ez a számítógép kábeles, de nekünk wifi-nk van. Kérdezte, hol fut a kábel, amire nem tudtam érdemben válaszolni. Kérdezte, hogy mikor jár erre valami értelmes maszkulin teremtmény, aki válaszokat tudna adni, mire bevallottam, hogy ilyesmivel most nem szolgálhatok. Erre elment, és vett egy stick- et. A sofőr nem szállt ki az autóból, és egy másik kolléganő sem, akit nagy aktahalmokkal egyetemben készültek hazajuttatni.

A három kisebb gyerek ma leutazik a Balatoni nyaralóba, rengeteg kajával. Spagettiszósz kíséri őket útjukon. Nagylányom kitart a vőlegénye mellett, aki távtanításban utazik....Itthon csak unokahúgommal maradunk, és családi találkozót szervezünk a hétvégére. Kisebbik unokahúgom egy tengeri luxushajón kapott állást a kvartett-jével, az sem indul el, nővérem elköltözése az apjától valószínűleg szintén tárgytalan. Valószínűleg beszélgetésbe fordítjuk a filmklubot, ha mégis filmezünk, akkor a Szerelem a kolera idején lesz.

Ami engem illet, én másra se vágytam, mint hogy békében lehessek az otthonomban, és ez most megadatott. Azért remélem, nem miattam alakultak így a dolgok, csak nem fekszem annyira jól a Jóistennél, hogy ennyi mindent elkövetett volna az én lelki békémért.
Az ember nélküli terek nagy rajongója végre éteri munícióhoz jut....

Viszont nem írok egy sort sem. Nincs honnan menekülnöm.