Új helyszínen, a Zugló Vasútállomás mellett kezdtük újra a munkát. Tegnap éjszaka kipróbáltam a vonatközlekedést, de tíz perccel a jelzett szerelvény előtt beérkezett egy váratlan vonat. Senki semmit nem mondott be a hangosba és teljesen üres volt a vagon, körülötte és benne mélysötét. Én felszálltam, remélve, hogy a Nyupuba megy. Régi retro kocsi volt, zörgött, zümmögött, és sehol egy emberfia. Üresen és sötéten zakatolt az éjszakába, és elhagyta az Állatkertet.

Mikor leszálltam róla, körülnéztem, és láttam, hogy senki nem hagyta el rajtam kívül a vonatot. Menetrenden kívüli néma, magányos járgány, ki tudja, hova tart - akár az életem. Legszívesebben megnéztem volna, vezette-e egyáltalán valaki.