Februárban egy napon majd hazaérkezem az éjszakai műszakból. Az áldott troli rángatása és a döcögős vonatozás után még fél óra séta hazáig, álmos, mákonyos fejjel. A hideg kisajtolta könny a szemem sarkában ül, mire ráfordulok a felhajtómra. Nem áll autó a ház előtt.

Az ajtó mellett egy pár cipő. A konyha tisztán csillog, ahogy délután hagytam. A fogason egyetken kabát - az enyém. Soliter. A padló nem roszog a széthordott homoktól. A fürdőszoba szabad. Nincs vizesen elhajított törülköző a padlón, és a szappan nem úszik a vízben. Néma csend a házban, csak a saját magam által keltett zörejek, áldott csend, és annak tudata, hogy biztos a háborítatlanság, teljes eszméletvesztés, alvás, alvás, alvás....

Sikerült, elértem. Ha meghalok, még a saját farkaskutyám sem esz meg, mert az sincs.

A Bridget Jones-elmélet megdőlt. 

A szabadság, és a kiszolgáltatottság megszűnésének édes íze keveredik a bűntudat keserével.

Csak lélegzem.

József Attila
KIÁLTOZÁS

Jaj, szeressetek szilajon,
hessentsétek el nagy bajom!
Eszméim közt, mint a majom
a rácsok közt le és föl,
vicsorgok és ugrándozom,
mert semmit nem hiszek s nagyon
félek a büntetéstől.



Petri György


A szeretettel nem tudok mit kezdeni – – –
Tartsanak el, és hízelegjenek,
de ugyanakkor hagyjanak békén,
küldjenek pénzt postán.
Azt is unom, hogy hízelegjenek.
Veszítsenek el nagyobb összeget az utcán,
amit én majd véletlenül megtalálok.
Legyenek elragadtatva tőlem a hátam mögött,
hogy én tényleg egészen véletlenül visszahalljam
valakitől, aki nem is tudja, hogy rólam beszél.
Irassák rám a házukat, és haljanak meg.

(Horatiusnak rossz napja van)



Hogy elérjek a napsütötte sávig,
hol drapp ruhám, fehér ingem világít,
csorba lépcsőkön föl a tisztaságig,
oda, hol szél zúg, fehér tajték sistereg,
komoran feloldoz, közömbösen fenyeget,
émelygés lépcsei, fogyni nem akaró mínusz-emeletek,
nyári hajnal, kilencszázhatvanegy.


(Hogy elérjek a napsütötte sávig)