Megint csak négy órát aludtam, éjfélre értem haza, és nyolctól újra szolgálatban. Hajnalban, még koromsötétben kiugrottunk kocsival Boróka cuccaiért a kollégiumba, melyet az ablakon át adott ki, mivel a kapujuk még zárva volt. Nem bírta volna hazahozni egyedül az egészet, délután pedig én még Távszemezek. Különös gyengédséggel vettem át a gondosan készített kisplasztikát, ami sok órai munka eredménye lehet, és ha egy kanyarban összezúzódik, nekem végem lesz!

Ez az ablak, amelyen át ma hajnalban, még sötétben, a két elvetemült szülő bőröndöket vett át egy kiskorú tanulótól. Részemről szétnéztem, hogy ránk hívták-e a rendfenntartókat.

És most a bipoláris regényen gondolkodom.
Vámos Miklós is írt ebben a témában (Anya csak egy van)

"Milyen lesz az élet anya nélkül? - kérdezte Ladó a környező házaktól, melyek már sötétbe burkolóztak, pillanatonként gyúlt ki rajtuk egy-egy ablak négyszöge. A választól megrettent. Könnyű lesz az élet... ilyen anya nélkül, akinek a problémáit sosem tudtad megoldani, akinek minden megmozdulását szégyellted, akinek a jelenlétében azonnali heves vágy tört rád, hogy elmenekülj, akinek a mániás depressziója örökös rettegésben tartott: mit talál ki már megint? Tudtad, hogy szenved, ám szenvedtél te is, átkoztad a sorsot, amiért nem jutott neked különb anya, ez az igazság, legalább magadnak valld be, ha másnak nem mered."

Úgy néz ki, tökéletesen megírta.