Be volt húzva az étkező sárga függönye, mert Zsófi tegnap az ablak alatt ülve kávézott, és az arcába sütött a meleg téli nap. Reggelre az egész étkező napsárga fénybe borult.
Fodrásznál voltam, azután a Pesti Magyar Színház Rumini előadásán. Ábel -, akivel osztozunk a Csongor néven - az első emeleti csarnokban kardozott egy fiúval, gyakoroltak az előadásra. Szerintem óriási dolog, ha valakinek fia van.... De már akkorára dagadt a szívem lenn az előcsarnokban, hogy nem fért volna be a zsebembe, mert ezt láttam:
Ábel bandavezér lett! Egy Rizsa!
Ott állt a színpadon, körülöttem meg vagy tíz osztálynyi gyerek, akik mind ordibáltak, rugdosták a székemet, és biztatták a bandavezér fiamat. A szünetben csodálkozva bámultak erre az ötvenes nőre, aki kiöltözött, és egyedül eljött egy gyerekelőadásra, és a végén még csápol is egy bőrcsizmás bandavezérnek. Jól megnéztek, azután tovább piszkálták az orrukat, és lelógtak az emeleti erkélyről.
A fiam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése