Egész vasárnap az operátori helységben dolgozom, szigorú adatvédelem érvényes, még a takarítónő sem jöhet be, mi takarítunk. A részeges gondnoknak némi harc után megtiltotta a főnökség, hogy mindenféle hírérték nélküli mondandókkal ide benyisson. Egy Városligeti villa bezárt földszinti szobája, vasárnap semmi mozgás az épületben. Ez a jóember most naponta kétszer az ablakon zörget be, és odakéreti az ügyeletben lévőt, hogy megossza alacsonyan szántó élete darabra hullott darabkáit. Én ülök itt békésen és megvárom, amíg elmegy, mert szerintem nincs közös témánk. Nem moccanok, ő meg veri az ablakot.

A kérdésem az, hogy a félelmem az emberektől azért van-e, mert valóban érthetetlenül félelmetesek, vagy az agyamban történik valami? Egyre nehezebben merek kilépni az utcára, és egyre nehezebb otthon maradni is. Mi legyen?

Óbudavár: nagy rá a szükségem.