- Beszélgetünk kicsit?
- Igen.
- Tudod, hogy miről kell beszélgetnünk?
- Igen.
- Akkor a kicsinységedet végre nagyságra cseréled?
- Én azt csak eljátszani tudom. Vagy hazudni.
- Tudom.
- Ez tölti ki a világomat, tele vagyok gyűlölettel. Ismersz.
- Ismerlek.
- Jó! Akkor mi legyen az első lépés, az Úristenit?
- Megmondom: az irodalom legszebb, legmagasabb rendű műfaja: a hallgatás. A regényszereplők helyett ott vannak a kapcsolataid.
- Kiszámíthatatlan, terhes kötelékek, a viselés kínja.
- Igen.