2019. november 7., csütörtök

Luca letette a vizsgáit, nemsokára dr. lesz a neve előtt. Valószínűleg megtartja majd a teljes nevét akkor is, ha augusztusban férjhez megy.

"Kedves Andrea!

Versszerkesztő kollégánk még nem jelzett vissza, de a Mozaikról örömmel jelenthetem, hogy szerkesztőnk tetszését elnyerte a kézirat, részünkről tovább tudunk lépni, szívesen vállalnánk a kötet kiadását.
Én sem szeretem, hogy ezzel kell kezdenünk, de a kötet megjelentetéséhez valamilyen támogatást, forrást kell szereznünk, sajnos biztos anyagi háttér nélkül nem tudunk a kiadásába belekezdeni.
Első körben visszadobom a labdát, hátha van valamilyen ötlete, lehetősége, bármilyen rendelkezésre álló anyagi forrása, melynek segítségével további kutakodás és forráskeresés nélkül neki tudnánk kezdeni a munkának."

Tessék, itt a kiadó is.

Megálltam ma segíteni egy térképes, siketként jelelő embernek, aki megszólított. Hosszú percekig össze-vissza beszélt, nem árulta el, hogy hova akar eljutni, majd leköpött.
Én se köpni, se nyelni nem tudtam.
Szociális munkás kiképzőként először verekedni tanítanám meg a segítőket. Vagyis verni.

Új tartalmi elem az életemben - zene unokahúgom kalauzolásával-

2. szimfónia (Brahms)

Évi nyári pihenője idején, Karintia csodálatos természeti szépségei között komponálta. (A zeneszerző barátja, Theodor Billroth nyilván e tény ismeretében jellemezte a művet „tiszta kék ég, forráscsörgedezés, napfény és hűvös, zöld árnyék” kombinációjaként.) Felszabadító befejezés - ez ma jól jön!

Nincsenek megjegyzések:

 Till Ottó tér