2019. szeptember 19., csütörtök

Új családtag a fedélzeten, gyönyörű unokahúgom.
Ádám elvitt magával egy érzékenyítő tréningre,  ezúttal tréner szerepben, egyelőre keveset beszéltem, de azt legalább jól, és magammal vittem egy látássérült kollégámat is, tapasztalati szakértőnek, meg a vakvezető kutyáját. Ez utóbbiért mindenki rajongott.
A lényeget átadtuk : kevesebb sajnálat faktor, több segítés abban, hogy önálló lehessen.
Szemléletváltás: ő túl kicsi, vagy a mi falunk túl magas?
Nagyon élveztem, és jó lenne még csinálni. Ne legyen a tréning totális intézmény....agyi erőszak. Pedig most visszagyötörhettem volna, amivel engem gyötörtek.
Ádámmal nagyon jó együtt dolgozni, de hát ezt már tapasztaltam.

Az írást illetően: hiányzik Fekete István Kengyel tanár ura, aki hidegvérrel és magabiztosan mondta: "Amit eddig leírt, az jó."

Nincsenek megjegyzések:

 Till Ottó tér