Mindenhol szembe találkozom azzal, hogy vannak olyan emberek, akik le akarnak uralni másokat, amolyan dementorok, ahogy Luca mondaná. Sebezhetőnek éreznek engem.

Szembe kell szállni.

- Miért hagyjátok? - mondta Barnus, még kormánytisztviselő koromból. A következő alkalommal megteszem, így döntöttem. Már tudom, hogy az alhasi szorongásérzés nem egy nehezen viselhető szenvedés kell legyen, hanem annak a jele, hogy tenni kell valamit. Jó Isten, add a számba a szelíd határozottság szavait.
Miért toporog az elmém még mindig egy ilyen feladat előtt?