A megnevezés nagyon fontossá vált, ne hangsúlyozzuk ki a fogyatékosságot, a hiányt, a lehasadást, a csonkaságot, ne higgyük, hogy bárki világa világtalan. A tér körülöttünk vibrál, villódzik, lüktet, színez, árnyalatokat fest, fénykarikákat rajzol, lobot vet. Egy érzékszervvel kevesebb, ami adott ahhoz, hogy a látássérült a világot a maga teljességében, atomoktól az univerzumig nyúlva átfoghassa. A járda szélén tapogatózva a bottal, lassan halad, még szűkületben van.
Ott a határ.
Én persze átlátok ezeken, fürgén mozgok az érzékszerveim által határolt térben, néha megállva, mint marha a vágóhíd előtt. Tágasabb a kreclim.
Nem érem fel a mindent én se, egy érzékszervem nekem is hiányzik.
Vakok Kertje, Városliget
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése