SZÜRKE CSÍK

Kerék nyiszorog a felhajtón, ahogy a
másnemű anyagok egymásnak feszülnek.
Macska oson át a vizes úttesten,
denevér röpte, cikkanás.
Hűvös szél motoz a gaz fölött,
letaposott fűszálak egyenesednek.
Az odasercintett köpés szárad,
párolog a húgyszag,
az alvók ráncai töltődnek.
Ízületek olajozódnak, az agy
barázdáiból  illan a gondolat.
Méreg szűrődik a vérből.
Hajnal előtt a szenvedőre ráhűl verítéke,
feje le-lecsuklik, újra riad,
kusza ősz szálai feje alján lelapulnak.
A sóhajra nyitott szájon át nem hangzik már
panaszra se kiáltás, se szó, se jel.
Csupán jelenlét.
A határ szürke csíkja elmosódik,
peremévé válik valami átbukhatónak.
A másnemű anyagok egymáshoz feszülnek.